A muszlimok szerint a Korán nem egyszerűen isteni ihletettségű, hanem Isten szó szerinti szava.
Mohamed nem írta, mivel nem tudta, hogyan kell írni. A hagyomány szerint Muhammad több társa írástudóként szolgált, rögzítve a kinyilatkoztatásokat. Röviddel a próféta halála után a Korán összeállította a társait, akik leírták vagy megjegyezték annak egy részét.
Uthman kalifa létrehozott egy szabványos változatot, amelyet ma utmán kódexnek hívnak, és amelyet általában a Korán archetípusának tekintenek. Vannak azonban variációs olvasatok, többnyire kisebb jelentési különbségekkel.
A muszlimok úgy vélik, hogy a Korán Isten utolsó kinyilatkoztatása az emberiség számára, ez az isteni útmutatás műve, amelyet Gabriel angyalon keresztül tártak fel Mohamed előtt.
A Korán írott szövegének tisztelete sok muszlim vallási hitének fontos eleme, és a Koránt áhítattal kezelik. A hagyományok és a Korán 56:79 szó szerinti értelmezése alapján ("senki sem érhet, csak azok, akik tiszták"), néhány muszlim úgy véli, hogy rituális tisztítást kell végezniük vízzel (Wudu vagy Ghusl), mielőtt megérintenék a Korán egy példányát, bár ez a nézet nem univerzális.
A Korán tartalma alapvető iszlám hiedelmekkel foglalkozik, beleértve Isten létét és a feltámadást. A Koránban megjelennek a korai próféták, etikai és jogi témák elbeszélései, Mohamed korának történelmi eseményei, a szeretet és az imádság is. A Korán versei általános buzdításokat tartalmaznak a helyes és helytelen dolgokról, és a történelmi események összefüggenek az általános erkölcsi tanulságokkal. A muszlimok a természeti jelenségekre vonatkozó verseket úgy értelmezték, hogy jelzik a korán üzenet hitelességét.